Az idei év októberi megemlékezés sorozatának talán legfelemelőbb pillanata volt, amikor a Közép-és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány által úgynevezett „Büszkeségpontok" létrehozásárakiírt pályázaton elnyert támogatás eredményeképpen a ráckevei származású Dr. Sárdi Péter a Külügyi Hivatal vezetője, államtitkár leleplezte Szadai József polgármesterrel együtt és felavatta Párkányi Raab Péter szobrászművész ’56-os emlékművét
Dr. Sárdi Péter leleplező beszédét idézzük:
„Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Járási Hivatalvezető úr, tisztelt Professzor úr, tisztelt Művész úr, kedves új díszpolgárunk Forgács János bátyám! Hölgyeim és uraim, tisztelt ünneplők!
Bibó István az Elvi tisztázás című munkájában 1956. október 27-én többek között a következőket írta: „A szabadság nem relatív fogalom… Egyik ember és egyik csoport szabadsága nem csökkenti, hanem növeli és biztosítja a többiét: az a szabadság, mely mások rabságán nyugszik, nem szabadság…”Ezt a szabadság iránti vágyat testesíti meg Párkányi Raab Péter szobra, amelyen a lyukas zászló redőiben megjelenő szárny szimbolizálja legnagyobb értékünket, az 56-os hősök áldozatával kivívott szuverenitás- szabadságukat.
Ahhoz, hogy egy szobrász szakmai felkészültsége megszerzésén túl birtokosa legyen egy térszemléletnek, térfelfogásnak, hogy intellektuálisan is mélyen értelmezze a feladatot, az bizonyos sajátos személyiségbeli érettséget kíván, amihez idő kell. Párkányi Raab Péter ezt korán elérte. Alig múlt húsz éves, amikor főiskolai hallgatóként közterületi szobor megbízást kapott, főiskolai tanulmányai során már több köztéri szobrot is készített, munkáira hamar felfigyeltek külföldön is. Itthon olyan alkotásokat jegyez mint pl. a Nemzeti Színház homlokzatán elhelyezett szoborcsoport vagy a német megszállás áldozatainak emlékműve. Feledy Balázs gondolatai s szavai ezek.
E most felavatandó szobor központi eleme a lyukas zászló. A lyukas zászló lett függetlenségi harcunk védjegye. Büszkén jelenthetem önöknek, hogy e zászló egyik eredeti példányát – azt amely 1989. június 6-án Nagy Imre újra temetésén jelképes koporsóját takarta – a Politikai Foglyok Szövetségének ajándékaként Strasbourgban, az Európa Tanács épületében helyeztük el. Az üveg alatt a zászló mellett található az Európa Tanács Parlamentjének 113/1956. számú határozata a magyarországi helyzetről. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a velünk szolidáris nyugati világ – még ha fegyverrel nem is segítette, segíthette forradalmunkat – politikai üzenetben értékelte a magyar nép hősiességének példáját. Néhány nappal ezelőtt Madridban vettem részt egy hasonló szoboravatási ünnepségen. Abban a Madridban, ahol spanyol polgárok önkéntes adományokkal segítették a Budapesten harcolókat, csakúgy mint ahogy a ráckevei polgárok tették 1956-ban. Említhetem a koreai Parlament korábbi elnökének példáját, aki 1956-ban diákként önkénteseket szervezett Szöulban a magyar forradalom segítésére, vagy Ciprusi Köztársaság későbbi elnökét, aki Magyarországon tanuló egyetemistaként vett részt forradalmunk eseményeiben.
Szimbolikus a szobor helyének kiválasztása is, hiszen a Magyarország feltámadásának hitét közvetítő Trianon emlékpark, a reményt sugárzó 56-os emlékmű, az első világháborúban elesett szeretett hőseinkre emlékeztető szobor és a jövőt megjelenítő, a cserkészek által emelt kopjafa alkotja hőseink terét. Egy olyan városban, amely büszke lehet 56-os hagyományaira és a még hál’istennek velünk élő hőseire is. Ki ne ismerné Forgács János, a Czifra Ferenc és Sándor, Póka Kálmán, Szále János, Erdős Bálint, Szőgyényi Bálint, Cseh Kálmán nevét. A névsort még hosszan tudnám folytatni.
Mások között Forgács János ezredes, aki Ráckeve legújabb díszpolgára, a POFOSZ elnökhelyetteseként ápolja ’56 hagyományait és emlékeztet bennünket arra, hogy a legnehezebb időkben is magyarsággal-emberséggel, a nemzethez való hűséggel szolgáljuk hazánkat. Ezt tette ő Ráckevén 1956-ban és a megtorlás éveiben is. Büszke vagyok arra, hogy őt-őket személyesen is ismerhettem-ismerhetem és tisztelhetem.
A magyar szabadság című független, demokratikus napilap 1956. október 30-i, első számában többek között azt írta: Ezrek és ezrek ontják vérüket, áldozzák életüket szabadságunkért, becsületet, tiszteletet szerezve a népi felkelésnek. A mi szabadságunk zászlajára a humanitás, a szabadság, a jog, a törvényesség jelszavát írtuk. E szobor méltán fejezi ki ezeket a nemes jelszavakat, köszönet érte Párkányi Raab Péternek.
Megköszönve polgármester úrnak és önöknek, hogy felkérésükkel megtiszteltek és meghallgattak, e gondolatok jegyében adom át a szobrot Ráckeve polgárainak.”
