Ez nem egy klasszikus tudósítás. Inkább afféle közvetítése annak, amibe beleláttam. Egy kicsit.
A szerző
Egy nap a vízen
Fesztivált szervezni rém egyszerű. Ugyan mi extra kell hozzá, egy nyári napon, egy népszerű előadón és pár áruson kívül? Például egy jó helyszín. Az van! Ráadásul 8000 fő befogadására alkalmas, közvetlenül a Duna-parton. Remek. Ha már a víz mellett van, jó lenne egy víziszínpad is. Meg csónakok, hajók, amikkel a vízből lehet hallgatni a koncertet. Meg egy szuper cateringes csapat, akik igazi dunai halászlevet és mindenféle halkülönlegességet főznek. És ha már ilyen vízi fesztivál-szerűségben gondolkodunk, miért ne mozgatnánk meg a közönséget? Legyen strandröpi, vízilabda, ugráltatós koncert. És a gyerekek? Isteni a játszótér, hívjuk el a Kiskalászt. Legyenek lampionok, meg éjszakai hangulatvilágítás? Legyenek! Akkor kész is.
Nagyjából így lehet elképzelni a Kis-Duna Vízi Fesztivál alapötletét, ha kívülről nézzük. Sőt, ha belülről, akkor is. Egészen addig, míg a jól bevált, kötetlen brainstormingnál tartunk. Minden habkönnyű és rózsaszín.
Mégis vissza kell térnem a kiindulási pontra:
Fesztivált szervezni rémnehéz. Vízifesztivált brutálisan nehéz.
Már, ha nem tartjuk kiemelten hasznos időtöltésnek a Vízügyi Igazgatóságok alosztályainak várakozó zenéjét hallgatni heteken át, egy ponton egyetlen napra való engedélyeztetéséhez. Pipa. Jöhet az egyszerűbb rész: elérhető áron minőségi zenekarokat felkérni egy induló fesztiválra a nyári turnészezon közepén. Álom meló.
A halételekre szakosodott csapatok katalógusait böngészni már jóval könnyebb feladat és gyorsabb is, mert hogy nincsenek ilyenek. Vagyis alig és félő, hogy a sok megrendelésük közepette az esemény előtti héten visszamondják a büfét. (Ahogy ezt meg is tették. - a szerk.)
Kb. így néz ki belülről a szervezés néhány részlete.
Mégis ki kell mondani: fesztivált szervezni hatalmas élmény. Csodás várakozás, hogy melyik zenekar, mivel készül a nagy napra. Hogy fog-e esni az eső? Hogy eljön-e annyi ember, akiről a szervezők úgy érzik, nekik szól? Stílusban, minőségben, gondolatiságban. Hogy az esti nagykoncerten a víziszínpad mögött látszik-e a varázslatos naplemente, vagy fátyolos lesz az ég? Hogy újraértelmezhető-e egy ingyenes, szabadtéri panorámás strand egyetlen napra?
És most kezdhetném sorolni, hogy: ha nem ez lett volna a forró kánikulai héten az egyetlen esős nap. Ha meghívtuk volna a MajkátHalottPénztLagziLajcsit. Ha a város kifizette volna, hogy minden lakcímkártyatulajdonosnak alanyi jogon csatolódjon fel a karszalag a kezére.
Na, akkor. Akkor igazi fesztivál lett volna.
Csakhogy ebben a történetben nincs ha. Ez egy igazi fesztivál volt. Azt hiszem, onnan tudom, hogy az a maroknyi csapat, aki ezt összerakta, pont ezt akarta. Hogy a Kis-Duna Vízi Fesztivál más úton induljon. Hogy Ráckevének egy másik arca csillanjon meg. Ahol válogatott zene szól. Hogy az unikális helyszín ereje túllépjen a város határain. Hogy híre menjen: ilyen fesztivál a vízen az egész országban nincs.
Szerintem sikerült nekik. Mert a felhők délutánra odébbálltak. A naplemente úgy ragyogott Szabó Balázs Bandája mögött, hogy az a párszáz ember, aki idén ezt a programot választotta, kézenfogva rohant be a vízbe. És a nap folyamán először a szervezők felpattinthattak egy sört, elmorzsolhattak egy könnycseppet és azt mormolhatták térdig a vízben állva: “Fönn van a sorsunk az ég tetején...”
Vannak egyedi, varázslatos élmények, melyek azért jöhetnek létre, mert kitartunk amellett, amit jónak gondolunk. A Kis-Duna Vízi Fesztivál ilyen. Egy születőben lévő, unikális brand. A Ráckevére látogatók egyik új lehetősége. Az ország egyik kis, ám annál markánsabb arculatú fesztiválja.
Maradjunk annyibban, hogy első vízifesztivált szervezni rémes, a másodikat nehéz lesz, a harmadikat pedig már mindenki élvezni fogja. Mert kitapossa a saját útját.
Kabarcz Zsófi
